Egy mallorcai 2 hetes, őrült tempójú próbaidőszak után Brüsszelbe utaztunk, majd a következő nap még közel 6 órás repülőút vezetett végre a Zöld-foki szigetekre.:-)Az előző bejegyzésemben leírtak okán várakozásokkal telve, kíváncsian, de nagyon nyitottan vártam, hogy végre megérkezzünk. A leszállás során, amikor már a sziget fölé értünk, kifejezetten úgy tűnt, mintha időközben észrevétlenül elhagytuk volna a Földet és egyenesen a Marsra, vagy a Holdra készülnénk landolni.:-)))Leginkább a földrajzórákon látott domborzati térkép ugrott be a gépből lenézve. Lakott területnek nyoma sem volt, hatalmas kőtengernek tűnt az egész sziget. Báj-vigyorogva poénkodtunk a többiekkel az alánk terülő természeti képződményeket nézve, mindezek ellenére mégis tudtam, hogy hatalmas kaland vár ránk az elkövetkezendő hónapokban. A gépből kiszállva azonnal megcsapott a magas páratartalom. Meleg volt és a távolban rengeteg pálmafa:-)))...ez ugye azért volt lényeges, mert Gabi barátun
avagy egy zsebtündér család csodálatos kalandjai