Happy Family bloggertalálkozón jártunk, avagy a Szentendrei Skanzen- ahol a múzeum valódi játszótérré válik

Pár napja szuper délutánt töltöttünk a happyfamily.hu jóvoltából az oldal által szervezett blogger-találkozón, amire most kifejezetten családdal, gyerekekkel együtt kaptunk meghívást, hogy megismerjük és a gyerkőcökkel együtt kipróbáljuk a Skanzen új, gyermek-élménypontjait.

Nagyon örültem a meghívásnak, hisz mostanság amúgy is nagy kincs, ha végre hármasban tudunk együtt minőségi időt eltölteni és mert Olivér már amúgy is abban a korban van, amikor kifejezetten értékeli az új impulzusokat. 

Nagyon büszke vagyok, hogy a Happy Family boldog blogger-csapatát erősíthetem, hisz az oldal által közvetített "A család érték" szlogen nagyon is közel áll hozzám anyukaként és feleségként egyaránt. Őszintén szólva egyenlőre úgy érzem, hogy még csak tanulom, illetve próbálom jól csinálni ezeket az amúgy gyönyörű női szerepeket, de bátran kimondhatom, hogy egy újdonsült család egységét megteremteni, majd aztán fenntartani a mindennapokban nem túl egyszerű feladat. 

Viszont a gyakorlatból azt is tudom, hogy a mindennapok menedzseléséhez milyen nagy segítség lehet egy olyan információs portál, ahonnan tudhatok akár az aktuális gyerekprogramokról, bemutat családbarát szálláshelyeket, termék- és szolgáltatásteszteket, de akár egy jó receptet is találok, ha kifogytam az ötletekből.:-) 

A happyfamily.hu információs gyűjtőportál pont ilyen. 

A célja, hogy a családok számára naprakész, hasznos és legfőképp hiteles tájékoztatást adjon, melyet kiváló együttműködő partnerekkel és egy nagyon színes, nagyon profi blogger-csapattal karöltve igyekszik megvalósítani.

(Fotó: Happy Family)

Na de térjünk is vissza a Skanzenbe, ahol az első új élményre, igazi rácsodálkozásra nem is kellett sokáig várnunk, hisz már az első helyszínünkre a Skanzen vonat vitt. Olivér nagyon szeretni a vonatokat, ahogy ő hívja, sihuhukat:-), szóval az már önmagában tényleg egy csoda volt, hogy igazi, valódi vonaton utaztunk. 
Természetesen nem csak az én 2 évesemet nyűgözte le a vonatozás. A nagyobb gyerekek is élvezettel sorakoztak a masiniszta mellett, figyelték, hogy mit és miért csinál és persze előszeretettel nyomták a vonatkürtöt is.

Első állomásunk a Gyerekgazdaság volt, ahol  a gyerekek kicsit belekóstolhattak a tanyasi élet világába. Kipróbálhatták, hogy milyen pl. a zöldségek elültetése, hogy milyen is tehenet fejni, vagy akár szénaboglyába ugrálni. Olivér "Kisbenceként" bebújt a kemencébe is és jó gazda módjára a répákat és a kukoricákat is betakarította.:-)

Amíg a gyerekek játszottak, a felnőttek az árnyékban hűsölhettek (már akinek nem egy mindenhová pörgő kétévese volt), ugyanis vendéglátóink helyben sült kemencés kenyérlángossal és hűsítőkkel vártak. 

A gazdaság után megnéztük a Bábszínházat, ahol nagyon gazdag bábkészlet, színes hátterek, zajkeltő eszközök álltak a gyerekek rendelkezésre. Megjegyzem, hogy ez a helyszín egyébként tök jó program lehetőség lehet akár baráti társaságok, iskolai csoportok részére is. Bárki eljátszhatja akár a kedvenc meséjét...még a színpadra átírt mesék forgatókönyveit is megkapjátok:-).

A következő élménypont volt a gyerekek igazi kedvence. Egy igazi tanyán találtuk magunkat, ahol a gyerekek élőben is megismerkedhettek a hagyományos paraszti gazdaságokban fellelhető tipikus állatokkal. Itt rácsodálkozhattak, hogy az állatokat egykor nem házi kedvencként, hanem haszonállatként tartották, hiszen ők látták el az embereket tejjel, tojással, hússal, gyapjúval. Olivér legnagyobb örömére találkoztunk egy egész szarvasmarha családdal (Búú), volt egész baromfiudvar (kakaaas), sőt még kacsák(káp-káp),disznók(unkunkunk),nyuszik(szszszi) és kutya(vauvau) is.:-)

Ami pedig engem nyűgözött le, azt ezen a képen látjátok:

Tovább haladva elértük a Skanzen Mesekert játszóterét, amiről bizton állíthatom, hogy nem mindennapi hely. Kő Boldizsár szobrász és alkotótársainak munkáját dicséri és olyan magyar népmesék elevenednek meg benne, mint pl. a Kismalac és a farkasok, vagy a Kisgömböc. Nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is beszippantotta ez a mesebeli környezet és páran felhőtlen, gyermeki mosollyal adták át magukat a hintázás örömének. A gyerekek pedig felfedezték a kismalacot táncoltató mókuskereket és a többi mesés játékot is.

A játszóterezés után a Csodapajtába vitt utunk, ahol a valódi méretükhöz képest tízszeresére nagyított tárgyakat találtunk. Kenyeret, kolbászt, tejes kancsót, melyek kinyitható ajtói mögött lapult a meglepetés. Valamennyi kiállítási darab az ábrázolt élelmiszer vagy tárgy létrehozásának munkafolyamatát mutatta be interaktív módon. Megismerhető itt a vetéstől az aratáson át a molnár munkájáig a kenyér „keletkezéstörténete” vagy akár a vajköpülés folyamata is.

(Fotó: Skanzen)

Túránk végén meglátogattuk a Kisboltot és jártunk a Fényképésznél is egy 1900-as évek elejei fotó műteremben.

A Kisboltban, amíg Olivér előszeretettel fedezte fel a kihúzható fiókok tartalmát, szagolt bele a fűszeres rekeszekbe, túrt bele a lencsébe, babba, nyomkodta a régi pénztárgépet, én elmerengtem, hogy egy ilyen régi szatócsbolt mennyi, de mennyi mindenben más volt, mint a mai „hiperszuperáruházak”. Ez a gondolatmenet már önmagában megérne egy újabb bejegyzést, de szerintem értitek, hogy mire gondolok.:-))

(Fotó:Skanzen)

A fotó műteremben pedig búcsúzásképp készült egy csoportkép a csapatról a  - múlt század elejei fényképezőgépbe bújtatott  - mai, modern digitális technika segítségével. Ezen a helyszínen egyébként a gyerekek akár fényképésznek is állhattak, sőt van lehetőség népi ruhákba öltözni, vagy átrendezni a hátteret is.

Erről a blogger-találkozóról sem tértünk haza üres kézzel, ezúton is köszönjük a meglepetést a Skanzen és a Happyfamily.hu csapatának.

Most, hogy felidéztem és újraéltem az ottlétünket, egyik kedvenc operaénekesnőm, Miklósa Erika szavai járnak az eszemben:

"A komolyzene nem egy poros múzeumi kegytárgy, hanem egy friss gyümölcs, amelybe bele kell harapni."

Én is így gondolom és énekesként jómagam is igyekszem ennek a küldetésnek a nagykövete lenni. Viszont az utóbbi évtizedekben szerintem nemcsak a komolyzene szorul leporolásra és kell felvennie a harcot a kütyükkel és az elbulvárosodott Insta-életünkkel, hanem mindennek, ami minőségi és értéket képvisel. Ezért a Skanzen munkatársai is azon dolgoznak, hogy "ez a hihetetlen tárgyi örökséget és tudást felhalmozó múzeum ne csak naftalinba tett tárgyak sokaságából és száraz tudományos szakkönyvekből álljon, hanem egy olyan hely legyen, ahol jó lenni. Mi a tudást nemcsak megőrizni akarjuk, hanem tovább is szeretnénk adni, de úgy, hogy befogadható, érdekes, emlékezetes legyen."

A júliusi forróság ugyan végigkísért minket, de annyi látnivaló, élmény, szuper móka várt a helyszíneken, hogy feledtette mindezt és a Skanzen valóban egy olyan hely volt, 

ahol jó lenni.:-)

További információk:
http://www.sznm.hu/hu/

Szeretettel:
Melcsi